2012. december 23., vasárnap

„TELJESEN ELVAGYOK MAGAMBA, JOBB MÁR NEM IS LEHETNE” – INTERJÚ AZ 5 ÉVES RICSÁRDGÍR ZENEKARRAL





Szolidan szelíd hangnemben kicsit megtöröm a szakrális csendet,mely momentán a blogot és az ünnepet övezi. Megtöröm,mint a bejglit,mégpedig egy interjúval. Nem is akármilyennel,hiszen már olvashattatok nálunk a Ricsárdgír zenekarról és az ő muzikális momentumaikról. Higgyétek el jól fogtok esni,ha elolvassátok!Annyira,hogy jobb már nem is lehetne. Legyen ez a poszt porcukor a karácsonyi sütitek tetején!...és menjetek koncertre!
   


SUI: „Egy év várakozás után, most újra kijött egy Ricsárdgír videoklip. Mi tartott ennyi ideig?

 Laci: Halvány lila gőzöm sincs.

Mártondani: Borzalmasan szoktunk szervezkedni. Tulajdonképpen nem megy nekünk, ezért is neveztem ki Pacsika Mátét menedzsernek. Sajnos ő sem szervez soha semmit. Ő azért tölti be ezt a posztot a zenekarban, mert az egyik legjobb barátom és így el tud jönni koncertezni velünk ingyen bárhova.


SUI: „Mesélnétek az új klipről egy picit?”

Laci: Jól éreztem magam a  forgatáson, a téli depresszióm ellenére is.

Bali: Régi nagy vágyam volt a pöttyös alsógatyában dobolás, de mondjuk azt nem gondoltam volna, hogy egy nagy VHS kazetta fogja kiverni a jobb szemem.

Zsirai Andris: Ebben már Laci és én is szerepelünk, a Repülőgépből kihagytak minket a többiek, ami nem volt szép dolog tőlük, bár így utólag elnézve lehet akkor volt igazuk… Na de inkább meséljen a klipről Dani, ez az ő szakterülete.


Mártondani: A Repülőgépnél volt szerencsénk kipróbálni a super8-as technikát. Egy lépéssel előrébb jutottunk a modern világ felé. Most VHS kazettára forgattunk. Mikor még nagyon kicsi voltam és tejföl-szőke és a fogam is forgott az ínyemben, akkor nagyon sok kisfilmet készítettem játszásiból ilyen kamerára. A klipben Laci arckifejezése pedig igazi csemegének számít majd a perverzebb emberek körében. Úgy érzem sikerült megvalósítani azt amit elképzeltünk: egy 90-es évek hangulatát idéző gagyi bravóhits-es videoklipet.


SUI: „Először Repülőgép, aztán Szörf. A harmadik mi lesz?

Mártondani: Valami olyan amin szintén lehet távolságokat megtenni. Vagy egy fénykardról.

Zsirai Andris: Vagy Dj Faust-ról. Ja nem, az nem is a mi számunk…

  
SUI: „A Szörf premiere december 29-én lesz Szentendrén. Ez egy fontos dátumnak ígérkezik a zenekar történetében, hiszen ekkor lesztek 5 évesek. Mire lehet még számítani ezen a napon? „

Mártondani: Hát sok mindennel készülünk. Felsorolom: 30 számot fogunk lejátszani, ebből 5 darab teljesen új, sosem hallott Ricsárdgír nóta lesz és 3 vagy 4 pedig olyan régi, amit nem játszottunk 2 éve. Vendégfellépőink:  Előd Eszter, Kisérdi Enikő, Pájer Alma, Pucsek András, Rokonál Benedek, Süli Marci, Zsoldos Balázs Dzsdzs és Várvölgyi Szabolcs. Meg persze Deák Edina és Hoffmantamás Boldi. Lesz füstgép és táncos lányok. Meg természetesen a klip premier. No meg előzenekarként a Csakugyan együttes.  Plusz utóparti reggelig.

Laci: A húgom lesz az egyik táncos lány, ez azért tölt el boldogsággal, mert legutóbbi közös fellépésünkön az Uszkár a cirkuszban című négykezes zongoradarabot adtuk elő kurva régen a zeneiskola nagy termében.


SUI: „Milyen volt ez az 5 év? 2 év alatt rengeteg koncertet adtatok, a december 29-ei lesz pont az 50. alkalom, hogy felléptek. Hogy tudtok ilyen gyakran koncertezni és hogy látjátok mennyit fejlődött a zenekar az 5 év alatt?”

Mártondani: Ez az 5 év jópofa volt. A kezdetekben az akkori dobos, Süli tanította nekem az akkordokat. Később magamtól tanultam, vagy kitaláltam sajátokat. Volt sok sírás, szerelem és a bőrünk sem olyan feszes már. Gyakran járunk gördülő talpú cipőben hogy kíméljük a gerincünket.

Zsirai Andris: Laci beszállása 2009-ben nagy lökést adott, mert jókat játszott a számainkra és már akkor is kurva jól nézett ki.

Mártondani: Koncertezni meg úgy tudunk, hogy hála az égnek hívnak minket. Eddig mindig csak Szentendrén szerveztünk koncertet.

Zsirai Andris: Igen.

Laci: Én nem tudom előttem milyen volt, de most jó.

Bali: A régiről én sem sokat tudok, de emlékszem, amikor először ittam Danival mondta, hogy van egy zenekara, amivel 1 évben egyszer szoktak fellépni, egy göndör gyerek kertjében és Ricsárdgír klub a nevük. Azt hiszem kiröhögtem, de aztán meg másképp alakultak a dolgok. Részemről nagy feszkó levezetés az biztos.


SUI: „Az a hír járja, hogy ez az 5 éves koncert egyben a búcsúkoncertetek is. Ez is egyfajta Ricsárdgír mókázás, vagy van valóságalapja a feloszlásotoknak?”
 
Mártondani: Sajnos van valóságalapja, de mókás is. Nem nevezném feloszlásnak meg búcsúnak, de az tény hogy a 2013-as évet kihagyjuk valószínűleg. Már fél éve szó volt róla hogy kell egy szünet, mert egyre több a fontosabb elfoglaltságunk, és tudtuk, hogy ez szeptemberben tetőzni fog. Akkor jutottunk el erre az elhatározásra, amikor Bécsből csak azért jött el egy lány Budapestre, mert Ricsárdgír koncert volt. Szegeden hallott minket először. Ráadásul még csak nem is rokon. Egyre több mostanában a vadidegen. Munka és a suli mellett nem fér bele a Ricsárdgír, úgy ahogy szeretnénk. Ez a zenekar egy nagyon jó lehetőség arra, hogy relaxáljunk és ingyen utazzunk. Amúgy meg senkinek nem lesz érvágás, hiszen nem vagyunk befutott zenekar, kevesen ismernek minket. Ismerősökkel együtt kb 700an.

Laci: Nekem nincs sok dolgom beleférne, de a többieknek van, Andris szórólapozik.

Bali: Hát ja, mióta Lacival lakom sok a feszültség.



SUI: „Ha ez a szünet bekövetkezik, ki mit fog csinálni? Úgy értem a zenei téren?”

Laci: Én egy szóló cédét szeretnék csinálni ahol country stílusban éneklek karácsonyi dalokat, a címe advent a prérin. A célközönség az öregek.

Bali: Én a váci Sickpicnicben fogok dobolni, mert ők már játszottak a Szigeten is és mi még nem. Amúgy ebben a zenekarban játszik Hoffmantamás Boldi is, aki tiszteletbeli Gír-tag, ő énekli a Hello I am Tony Curtist és készíti a plakátjainkat.

Mártondani: Mi Andrissal egy meglehetősen érdekes projecten dolgozunk pár hónapja. Egy olyan zenekart kezdtünk el, amiben mi nem játszunk. Viszont a szövegeket és a zenéket mi írjuk. Tehát teljes mértékben mi készítjük a zenét és a menedzser részét is magamra vállaltam. A következő hónaptól Laci is a project része lesz, tavasztól pedig koncertek is várhatóak. A legizgalmasabb az, hogy ez egy lánybanda. Volt már pár próba, és azt kell mondjam nagyon ereszd el a hajam partik várhatóak. A lányok is szépek, és talán pár Ricsárdgír dalt tovább visznek majd. Sőt. Ők lesznek a theRicsárdGörls.

Zsirai Andris: Kíváncsi vagyok mi sül ki a dologból. Sajnos nálunk hátráltató tényező volt a szorgalom hiánya, és ez sajnos gátat szabott a kreativitásunknak. Viszont ezekben a lányokban megvan minden, ami belőlünk hiányzott, ígéretesnek tűnnek. Én egyébként szeretnék a színpadon maradni a továbbiakban is, egy Blondie tribute bandát akarok összehozni már nagyon régóta, remélem most sikerül így, hogy több időm lesz, csak sajnos nehezebb megtalálni a magyar Debbie Harry-t mint gondoltam.



2012. március 19., hétfő

Tavaszi álmodozás

Végre megérkezett a tavasz, köszöntsük egy elképesztő fényeket és színeket használó tehetséges fotós álomszerű képeivel!


2012. március 10., szombat

Képzeld, ma egy eperben vártam a buszt! WTF?

Na igen, tudjuk, hogy szokás újraálmodni, viccessé tenni azokat a napi rendszerességgel használt objektumokat, készülékeket, épületeket, stb., melyek amúgy szürkék, unalmasak, s funkciójukból adódóan kicsit sem kell meghökkentőnek vagy humorosnak hatniuk. Itt jön képbe azonban az emberi szürreál fantázia, amely annyi "hülyeségért" felelős. Kicsit olyan néha, mintha nem lenne min agyalniuk így is, ezért pl. "felöltöztetik" a buszmegállókat, vagy valami egészen furát aggatnak rá. Mindegy, mi szeretjük ezeket az okosokat, mert valljuk be, funnybb lenne egy eperben várni a buszt, mint egy "kék üvegdobozban"!

2012. március 9., péntek

Utcahumor Matt Stuart által

Minden utcai aktust örökítő fotó mást emel ki az urbánus élettér végtelennek tűnő fejezeteiből, mindet másért szeretjük. Adott egy Matt Stuart nevű angol fotográfus úriember, aki végre nem az unalmas "öregnéni ül a padon, mögötte a 21.század" című kliséket forszírozza, hanem belecsempészi a humort, a játékosságot, az egyediséget képeibe. Full egyszerű, görcsmentes, vicces, s sokat köszönhet a véletleneknek.
Íme Matt randomvilága:

Sounds of the Street

Vizuális melódiák? Hogyne. Street art, muzsika, utca közös nevezőn. Íme!